Lassan szokjuk meg, hogy hosszabb ideje a figyelemgazdaság korában élünk. Mit jelent ez? Életünket egyre több oldalról a figyelemhez való hozzáférésünk határozza meg: hozzáférésünk mások figyelméhez és mások hozzáférése a mi figyelmünkhöz. Az élet, siker, üzlet, gazdagság, jólét, eredményesség, versenyhelyzet, az élettel és önmagunkkal való elégedettség mind-mind a figyelem elosztásán fordul meg.
A közgazdaság alapgondolata a szűkösség megértése, a szűkösen meglévő dolgok minél okosabb elosztása és takarékos felhasználása. A nagy léptékű közös élet – ipar, üzletelés, kereskedelem, szolgáltatások nyújtása mind a szűkös dolgok jobb kihasználását igyekszik elérni.
A szűkös dolgok szűkösségének felszámolása viszi korszakról korszakra előre az emberi világot.
Az utóbbi évszázadokban a szűkös dolgok változnak gyorsan. Az első szűkössé vált dolog a termőföld volt, aztán az ipari munkáskéz, a munkások ellátására az ennivaló, majd a piac, a felvevőpiac, a vevő válik szűkössé, ez határozza meg, ki eredményes, sikeres és ki bukik, válik vesztessé. A vevőhiányos környezet változtatásának, a vevőteremtésnek módja a hirdetés, a fogyasztással szembeni beállítódás befolyásolása. Ez a hiány vezetett a figyelemgazdaság gyors kialakulásához.
Az első felismerés a figyelemgazdaság dolgában Herbert Simon számítógépes teoretikusé. Egy félig klasszikussá vált könyvrészletben egy minden modern kormányzat számára megkerülhetetlen problémából indul ki (Simon, 1971). A szuperhatalmi pozícióban lévő Egyesült Államok külügyminiszterének, adminisztrációjának minden a rendelkezésére áll ahhoz, hogy jó döntéseket hozzon: egyre jobb számítógépek, egyre több információ, egyre több döntés-előkészítő hivatalnok végez egyre több adatfeldolgozó munkát, készít egyre több jelentést. A külügyminiszter vagy az elnök azonban végül magára marad a saját korlátos figyelmével. A tényleges külpolitikát csak az tudja befolyásolni, ami a legfelső vezető figyelmébe befér. Ezzel az információ-gazdagság gyorsan másodlagossá válik. Az információ megvan, csak legyen, aki felfigyel rá, és hatékonyan fel tudja dolgozni azt. A kormányzás jóságát az információt köpő gépi technikák terjedésével már nem az információ halmozó képesség, hanem a szűkös emberi figyelem határozza meg.
Az információ mennyiségének növelése hátránnyá válik minden olyan helyzetben, amikor az információ a döntéshozó értékes figyelméért versenyez. A korlátozott figyelem az információk tömegével blokkolható, a figyelem “eldugítható”, és a további, esetleg sokkal jelentőségteljesebb információk sosem, vagy túl későn érik el a döntéshozót.
Az emberi figyelem az ember természeténél fogva szűkös. A valamire való figyelem képességét, és a figyelem lehetséges tárgyai közötti választást a vadászó-gyűjtögető embercsoportok hosszú, évmilliós időskálán sikeres fennmaradása határozta meg. Ebben a figyelemben mindent megelőznek a félelmet keltő, gyorsan közeledő fenyegetések, a fajfenntartáshoz kötődő jelzések, egyáltalán a fajtársak, a többi ember viselkedésére, a közvetlenül mellettünk élőknek való megfelelésre fordított figyelem, és a túléléshez szükséges mindennapi táplálék megszerzése és elfogyasztása. Mindez egy ma már teljesen megváltozott környezetben alakult ki. De máig sem, vagy csak igen keveset változott, mert még nem telt el elég idő az új körülmények között. Az emberi figyelem a körülöttünk élő maroknyi embertársunk, hordánk, törzsünk vagy klánunk megismerésére és megértésére, a lábbal bejárható környezetünk kifürkészésére, az időjárás, a növények meglelésére, az állatok becserkészésére alakult ki. Ez a figyelem hamar fárad, elvontabb tárgyakról könnyen elterelődik, és nem szakítható el a többiek figyelmétől (Posner-Pedersen, 1990). Ebből a figyelemből mi emberek naponta keveset tudunk elemzésre, újdonságok befogadására, elmélyülésre, fontos döntések meghozatalára fordítani. A nap többi része rutinnal telik, bevált sémák ismétlésével. A rendelkezésre álló figyelem senkinél nem növelhető, nem változtatja meg lényegesen az iskolázás, a műveltség, a fokozott igyekezet, vagy a megszerzett tapasztalat.
Az emberi figyelem megkerülhetetlen korlátossága miatt korszakunkat – sok minden más előtt – a figyelemért folytatott verseny fémjelzi. Ha figyelem van, minden van. A figyelem, a nagy tömegű figyelem megszerzése egyre nehezebb, drágul, és ha összejött, egyre többet ér. És ez az üzleti életben is így történik. Ezt az átalakulás arra kényszeríti a versenyző vállalkozásokat hogy a figyelem megszerzésére és fenntartására összpontosítsanak (Davenport-Beck, 2000). A figyelemért folyó versenyben általánosan használt eszközökké válnak a szórakoztatva informálás (infotainment), a figyelem “csapdába ejtése”, vagy a hírességeket körülvevő figyelem “márkaértékének” kiaknázása.
Az figyelem-központú világrend anyagtalanná vált, virtuális “újvilág”, ahol a tömegmédia tőzsdéjén a tömegszórakoztatás világszerte elterjedő formáiban magát a figyelmet adják- és veszik, és ahol az ismertségbe fektetett tőke további ismertséget fial (Georg Franck, 1999). A figyelem közvetlenül, vagy tetszés szerint hatalommá, politikai vagy üzleti nyereséggé konvertálható.
Az ismertség gyorsan szélesedő szakadékot hoz létre az ismertek és az ismeretlenségben maradók között. Mindannyiunk számára meghatározó kérdés lesz az, hogy hogyan szerezzük meg mások figyelmét, és hogy miként osztjuk be saját, szűkös figyelmünket az érte versengő, véget nem érő figyelemfalók, a TV, az internet, a hirdetések, a termékek, az utcán minket megszólítók, a rokonságunk, a gyermekeink, a szüleink, a munkánk, a szabadidős lehetőségeink, az okosnál okosabb és butánál butább ötletek, lehetőségek, tanulni valók, játékok, hírek, álhírek, közösségi felületek és szórakozások, megszólítások, kérdőívek, hirdetések és munkafeladatok között.
Jónak lenni bármiben … mindig is a saját figyelmünk jó felhasználását, és a mások figyelmének okos megszerzését jelenti. A vezetőnek, aki egyszerre vezeti a saját életét, a csapatát, a vállalkozását, a vállalatát, ezzel kell megküzdenie. A vezetői készség, a figyelem beosztásának és kiaknázásának készsége. Figyelem a figyelemre.
- Herbert A. Simon: Designing Organizations for an Information-rich World. In M. Greenberger (Ed.), Computers, communications, and the public interest. Baltimore, MD: The Johns Hopkins Press, 1971
- Thomas H. Davenport, John C. Beck: The Attention Economy: Understanding the New Currency of Business Paperback – September, 2002 by https://www.amazon.com/Attention-Economy-Understanding-Currency-Business/dp/1578518717
- Frank Rose. The Attention economy 3.0. Milken Institute Review, 2015., https://www.frankrose.com/the-attention-economy.html
- Georg Franck: The Economy of Attention. Decline of material wealth. Telepolis, 07. Dezember 1999. https://www.heise.de/tp/features/The-Economy-of-Attention-3444929.html
- Michael I. Posner and Steven E. Petersen: The Attention System of the Human Brain. Annual Review of Neuroscience. Vol. 13:25-42. https://doi.org/10.1146/annurev.ne.13.030190.000325